Elaludtam | Oneshot #1

Sziasztok~ 

Nos, mint ahogy azt még a legelején megígérgettem nektek, hoztam egy mini-story-t. Pontosabban. Az elsőt. C:

Egy tini-tini lány és egy tini-tini srác (fogalmam sincs hogy melyik meséből szedtem ezt:|) kalandos kis estéje. Felhívnám a figyelmet, és 18+ nincs benne, ámbár trágár kifejezések, és szleng használata előfordulhat.

-Kiskorúak blokkoljanak ki! - hallottam hátulról a műszakvezető hangját.

-Egy csirkés szendvicset kérek. Hmm.. Azt hiszem, kólával.- ez pedig már a velem szemben álló vásárló volt. Nem tudom, hogy nem hallotta, vagy nem nézett engem 18 éven alulinak, vagy csak szimplán nem érdekelte az előbb elhangzott mondat: mindenesetre halál nyugodtan mondta a rendelését, és várta, hogy szolgáljam ki.

-Egy csirkés szendvics, kólával - válaszoltam 'mosolyogva'. - Itt fogyasztja, vagy elviszi?

-Itt fogyasztom.

-500Ft lesz - bólintottam, mire átnyújtotta a pénzt. - Köszönöm.

Hátra mentem, a kóláért, és a sültkrumpliért, majd elöl a tálcára csaptam a szendvicset is.

-Csirkés szendvics, kólával és közepes burgonyával. Jó étvágyat kívánok! - mondtam legkedvesebb modoromat elővéve, és átnyújtottam a tálcát. Majd pedig gyorsan hátramentem, mielőtt még egy kedves vásárló késztetést érezne arra, hogy feltétlen nekem adja le a rendelését.

Hátul, a konyhában, Vaní még nagyban sajtburgereket csomagolt.

-Mi van csajszi!? - indultam el felé, mire ledobta a csúszdába a kezében lévő szendvicset, és oda fordult hozzám.

-Áhhhh, semmi - mondta. - Úgy elfáradtam.

És tényleg. Szegény arca teljesen sápadt volt, a szeme alatt pedig hatalmas sötét karikák ékeskedtek.

-Igen? Ohhhoohoho~ Te szegény! Na, gyere ide! - tártam ki a karom, hogy öleljen át. Tökéletesen beleillet a karjaimba. A fejét a vállamra hajtva vett egy nagyon mély levegőt, majd szorosan átölelt.

Kb. egy fél percig álltunk így, mikor éreztem, hogy szorítása enyhül, és keze a hátamról először a derekamra, majd pedig a csípőmre vándorol.

Elmosolyodtam, majd egy picit eltoltam magamtól hogy lássam az arcát.

Ekkor jöttem rá, hogy nem épp a hátam teljes területét taperolja, hanem csak szimplán ELALUDT a karjaimban.

-Norbi! Blokkoltál már? - jött ki a műszakvezető az irodából.

-Mindjárt! - Még mindig a konyha közepén álltam, karjaimban Vaní-val, aki zavartalanul, és egyébként nagyon édesen aludt.

Igen.

Még egyszer rápillantottam az arcára, majd gondoltam egyet, és - úgy, mint ahogy az esküvőkön szokták - az ölembe vettem. Elsétáltam a blokkolóig, majd lehúztam a kártyám.

-Na, blokkoltam - jelentettem ki, aztán elindultam az öltözők felé, de a lépcsőnél megtorpantam.

-A jó istenért kell egy szinttel lejjebb tenni az öltözőt.. - mormoltam, majd imádkoztam, hogy ne essek pofára és/vagy hanyatt a lépcsőn.

Szerencsére sikerült épségben lejutni, és eljutni az öltözőig. Bekopogtam a lányöltözőbe, és mivel nem válaszolt senki benyitottam. Tényleg nem volt bent senki (:c).

Letettem Vanít a padra, majd megpróbáltam felébreszteni.

-Vaní - túrtam bele a hajába. - Öltözz át, jó, és utána hazaviszlek - a kezem az arcára vándorolt. Résnyire nyitotta a szemét, így elmosolyodtam. - Öltözz át, jó?

Lassan bólintott egyet. Megsimítottam az arcát, majd kimentem az öltözőből, át a fiúba.

Bementem, majd mikor elfordultam, hogy bezárjam az ajtót, valaki ordibálva a hátamra ugrott.

-Hogy te milyen kedves gyerek vaaaagy!

-Mi a..... Dik Dani, szállj már le rólam!

-Át is öltöztetted, vagy először átjöttél a cuccaidért? - mászott továbbra is az aurámba.

-Takarodj már innen, baszom a búrád!

Gyorsan átvettem a pólóm meg a gatyám, bedobtam a munkaruhám a szekrényembe, és felvettem a cipőm. Mielőtt kimentem volta, magamra fújtam dezodorom tartalmának felét, és gyorsan csekkoltam a frizurámat is.

-Használjatok gumit! - mondta még Dani, mielőtt bezártam volna az ajtót. Nem bírtam ki röhögés nélkül.

-Megvagy? Bejöhetek?

-Ahham.

Benyitottam. Vaní ugyan ott ült, ahova én raktam, viszont tényleg átöltözött, és éppen a cipőjét vette. Kiengedte a haját: gyönyörű szép, barna, és göndör - természetes göndör haja volt.

Mikor bekötötte a cipőjét, felnézett rám. Az arca még mindig sápadt volt. 

-Ez a cuccod? - mutattam a mellette lévő táskára.

-Ahha.

-Gyere, menjünk akkor! - fogtam a bal kezembe a táskát, a jobbat pedig felé nyújtottam. Megfogta a kezem, és kisétáltunk a parkolóba.

-WOW. Ez a tied? - csillant fel a szeme.

-Hát igazából a családé.. - mosolyogtam.

-Ez nagyon király.

Bedobtam hátulra a cuccokat, közben Vaní beült az anyósülésre.

-Nem lakom messze, elviszlek hozzánk, jó, és holnap majd.....

-Ááá. Nem.

-Mi az hogy nem?

-Engem kinyínak otthon, ha nem megyek haza.

-Hogy nyírnak ki, ha nem vagy otthon? - röhögtem.

-Ahjjj - mosolyodott el félénken.

-Na, akkor menjünk! Hol laksz?

-Vecsésen.

-Ahham... - mondtam nagyon határozottan, mire kiröhögött.

-Majd. Mutatom az utat.

-Jól van.

Egy darabig tényleg mondta, hogy 'Itt most, jobba, balra, erre-arra", majd kijelentette, hogy "most jó sokáig egyenesen", és utána egyikünk sem mondott semmit.

Egyszer csak hallottam, ahogy szuszog mellettem.

-"Jó sokáig egyenesen" mi? ... De meddig?

Nagyjából 15 perce mehettem egyenesen, ugyan azon az úton. Simán visszafordulhattam volna. Elvihettem volna hozzánk.

Aludt. Felkelthettem volna, hogy legalább mondja meg, hogy merre lakik.

De egyiket se tettem. Csak mentem előre, mint egy f*sz, és azt sem tudtam hol vagyok.

De tetszett. Nagyon tetszett.

-Huh!! - ébredt fel hirtelen, mikor már 20 perce kocsikáztunk.

-Hé, Csipkerózsika. Mizu?

-Hol vagyunk? - törölgette a szemét álmosan.

-Hát, ha én azt tudnám..

-Hogy mi? NEM TUDOD?!

-Jöttem tovább egyenesen, ahogy mondtad - mosolyodtam el félénken.

-Most, csak szívatsz ugye? - nézett rám döbbenten.

-Nem. Eskü fogalmam nincs hol vagyunk. De itt a telóm, a zsebemben - emeltem fel a könyököm. - Nézd meg GPS-el.

Ugyan nem láttam az arcát, de biztos vagyok benne, hogy elpirult.

Egy olyan 2 percig hagytam hogy turkáljon a dzsekim zsebében, mire szóltam neki, hogy a gatyám zsebében van a telefon.

-Te mekkora szemét vagy - csapott a vállamra. Most már tuti, hogy elpirult.

Belenyúlt a gatyám zsebébe, és rögtön ki is húzta a telómat.

-Na látod, nem is volt olyan nehéz - röhögtem.

-Jól szórakozol, mi? - Fel sem nézett a telefonból. - Naaa.. GPS. Bekapcs......... MI A?!!!! FELSŐPAKONY?!

-Az igen.

-Mindjárt Ócsán vagyunk.

-Az jó?

-Hát nem annyira.. Itt majd fordulj balra!

Egy újabb fél óra utazás után végül is sikerült hazajuttatnom.

-Szóval, itt laksz?

-Á, nem, de az előbb láttam egy buszmegállót: és innen inkább egyedül megyek..

-Most mond, hogy nem volt jó - röhögtem.

-De, szuper volt - röhögött ő is, és kikapcsolta a biztonsági övet.- Egy 20 perces utat, sikerült 1 óra alatt megtennünk - nézte meg az időt a telómon, ami továbbra is a kezében volt. - Bejössz?

-Áh, nagyon késő van, haza kéne mennem...

-Szóval bejössz - szállt ki az autóból, és kinyitotta a hátsó ajtót a cuccaiért.

-Tényleg mennem kéne.

-Jól van. Akkor, majd találkozunk - csukta be az ajtót, és elindult a kapujuk felé.

-Nála van a telóm - mosolyogtam magam elé. Kivettem a kulcsot, kiszálltam az autóból, és Vaní után mentem.

-Na, mégis csak bejössz? - vigyorgott önelégülten az ajtóban.

Halkan nyitott be a házba. Odabent szinte teljes sötétség volt, valami kósza kis fénysugárka jutott csak el az előszobáig.
-Mivel nem hívtak, szerintem amúgy is aludtak mire hazaértem volna - suttogta Vaní. - Ha nagyon.. Nagyon-nagyon-nagyon-nagyon csendben leszünk, és nem keltjük fel őket, lehet észre sem veszik hogy késtem.
Bólintottam.
Levettük a cipőnket, és elindultunk.. Fogalmam nincs hogy merre, gyakorlatilag semmit sem láttam, és van egy sanda gyanúm, hogy Vaní is csak az ösztönei után ment.
Alig tettem meg 3 lépést, belerúgtam valamibe. Aztán bele is nyúltam és megszúrta a kezem.
-MI A JÓISTEN?! - kiabáltam suttogva (lol).
-Vigyázz kaktusz!
-Ja kösz, már megvan..

Halkan kuncogott, majd megfogta a kezem és úgy mentünk végig a házon, hogy ne menjek neki semmi másnak.
Egy pár lépés múlva kiderült, hogy mi fénylik: a TV volt, a nappaliban. Vani apukája pedig előtte, a kanapén aludt.
A lehető leghalkabban próbáltunk felmenni a lépcsőn, ami fából volt, és fáradhatatlan lelkesedéssel nyikorgott alattunk. Mikor végre felértünk, két ajtó tárult elénk.
-Az a nővérem szobája - mutatott a jobboldalira, majd benyitott a másikba.
Bent ő leült az íróasztalához, én pedig az ágyára.
-Basszus. A francnak hívtalak be?! - Támasztotta a fejét a falnak. Valószínűleg egy ilyen WTF?! arckifejezéssel nézhettem rá, mert rögtön megmagyarázta a helyzetet: - Kizárt, hogy még egyszer eljátszom ezt a mászkálást, viszont ha reggel itt találnak a szüleim, tuti hogy mindkettőnknek annyi. - A szemével a szobát pásztázta, és láttam rajta hogy nagyon agyal. Aztán megakadt a szeme az erkélyajtón.
-Tériszonyos vagy?
-Nincs az a pénz, hogy leugorjak az erkélyről.
Megvonta a vállát.
-Na jó, addig amíg itt vagy, biztonságban vagy. Anyáék nem szoktak feljönni ide, csak ha már nagyon sokáig alszom. Egyedül a nővérem jelenthet problémát, aki néha mindenféle ok nélkül benyit..

-Jó. Ha nem mehetek le, akkor kénytelen leszek itt aludni. Reggel meg majd megnézzük mennyire vészes az az erkély - elfogadóan bólogatott. - Viszont, ezét én alszok az ágyban.
-MI?? - nézett rám döbbent mosollyal. - Hát jó.
Ásítozva elnyúltam az ágyon.
-Hulla vagyok.
-Jó-jó, csak várj, mert ott a pizsim - állt fel, és kezdett a takaró alatt - és egyúttal alattam is turkálni, majd előhúzta a pizsamáját.
-Őőőőőő - forgolódott. - Jó - és kiment az ajtón.
Pár perc múlva már a pizsamájában jött vissza. Elpakolta a cuccait a szerkényébe, majd megállt az ágy mellett. Én az ágyon feküdtem és megtaláltam a nagy, kék plüssvízilovát is, amit magamhoz ölelve figyeltem hogy mit csinál.
-Na, legalább egy takarót adjál nekem is.... ÉS HÉ! Az az enyém! - Ragadta meg a vízilovat és húzni kezdte. Egy darabig játszottunk, de végül én erősebbnek bizonyultam.
Egy határozott mozdulattal magamra húztam Vanít, aki hirtelen a vízilóba kapaszkodott. Oldalra fordultam vele, és átöleltem.
-Na, jó éjszakát! - hunytam be a szemem.

-Jó-jó éjt..

Reggel mire felébredtem, ő már fent volt. Háton feküdtem, fél kezem a fejem alatt volt, a másikkal pedig Vanít karoltam át, aki a mellkasomon pihentette a fejét, és nézte ahogy alszom.
Elmosolyodtam, majd nyomtam egy puszit a fejére. - Szia.
-Jó reggelt! - Mosolygott, hihetetlenül aranyosan.


Egy 5-10 percet biztosan lustálkodtunk még, aztán egyszer csak felült.
-Éhes vagy?
-Valami reggeli jólesne. És légyszi mondd hogy van fent mosdó.
-Hát - mosolyodott el -,  kénytelen leszel az erkélyen megoldani.. Asszem van kint még egy kis macskaalom is - röhögött.
-Nagyon vicces - borzoltam az arcába a haját.
-Na, szerzek neked valami kaját - azzal felállt, felvette a jeti-lábas mamuszát, és kiment az ajtón.
-Macskaalom, mi? - Fordultam egyet az ágyban.

Egy pár perc múlva feltápászkodtam. 'Merre lehet a telóm?' Az asztalon volt. 10 nem fogadott hívás, és 5 SMS anyától. Az egyén netes üzenetekről meg ne is beszéljünk. Gyorsan írtam, hogy minden rendben van, egy barátomnál aludtam, aztán kimentem az erkélyre. 'Hát ha egyszer hív a természet..'


-Anyáék még alszanak. Szóval gyorsan edd meg, mert ha felkelnek, kimennek majd cigizni, meg felhúzzák a redőnyt a nappaliban. és megláthatnak - nyomott a kezembe egy tál gabonapelyhet. - Majd, ha egyszer legálisan leszel itt, csinálok rendes reggelit, oké?
-Ez tökéletes - mosolyogtam, és elkezdtem zabálni.

Megettem a reggelim, és átöltöztem. Vaní ellenőrizte a szüleit, majd kimentünk az erkélyre.
-Még ha sikerül is itt lejutnom, hogy mászok át a kerítésen?
-Ha sikerül lejutnod, előremész az ajtóhoz, és ott van egy gomb a kapu mellet, amit ha megnyomsz, kinyílik a kapu.. Ilyen fehér, akár csak egy villanykapcsoló....
-Hát, egyszer élünk - azzal átmásztam a korláton. Valahogy az oldali tartóoszlopon leereszkedtem, és az alsó teraszon kötöttem ki. Onnan már csak egy ugrás volt.
Elkezdtem öröm és egyben eszméletlenkirályvagyok táncot járni, amin Vaní csak elismerően nevetett, majd elindultam a kapu felé.
Valóban sikerült egyszerűen átjutnom rajta, és beültem a kocsiba. A telefonom GPS rendszerével sikerült belőnöm hogy hol vagyok, és merre van a haza.

Nem tudom pontosan, hogy miért, de egész úton fülig ért a szám.

XOXO ♥